Közzétéve: 2016. ápr. 3. vasárnap

2000 éves krimi: Római vér

Ifjabb Sextus Roscius apagyilkossággal vádolják, melynek büntetése az ókori Rómában a halál egyik legkegyetlenebb fajtája. A vádlott védelmét Cicero vállalja.

Steven Saylor regénye több mint 2000 évvel ezelőttre repít vissza a történelemben és egy megtörtént, valós gyilkosság körüli nyomozás rejtelmeibe avat be. Időszámításunk előtt 80-ban, szeptember idusán brutálisan meggyilkolják Sextus Roscius patert, a gazdag földbirtokost, a példátlan bűncselekménynek pedig egyetlen gyanusítottja van: az áldozat fia. A vádlott tárgyalására a Rostrán kerül sor az elkövetkező év márciusának idusán, ifjabb Sextus Roscius védelmét pedig nem más, mint Marcus Tullius Cicero látja el. Krisztus előtt 79-ben járunk, Rómát a diktátor Lucius Cornelius Sulla irányítja, de feltűnnek még olyan valós történelmi alakok, mint Tiro(Cicero rabszolgája), Caecilia Metella (Sulla egy korábbi feleségének a rokona) vagy maga Lucius Cornelius Chrysogonus is, az egyiptomi származású, felszabadított rabszolga, Sulla kegyeltje, akiről a korabeli írások is megemlítik, hogy belekeveredett a Sextus Roscius-féle perbe, és akiről szinte semmilyen feljegyzés nem maradt az utókorra a pert követően.

A regény főszereplője mégsem a fent említett történelmi személyiségek egyike, hanem egy bizonyos Gordianus, Róma egyetlen magánnyomozója. Őt bízza meg Cicero azzal a feladattal, hogy kiderítse az igazságot idősebb Sextus Roscius meggyilkolása körül – a cselekmény csak pár nappal azelőtt történik, hogy a diktátor Sulla végül lemond a hatalmáról. Ahogyan Gordianus egyre és egyre mélyebbre ás az igazság felkutatása céljából, annál sűrűbben teszi ki saját magát az életveszélynek. Kiderül, hogy ifjabb Sextus Roscius sem az a ma született bárány, de az a tény, hogy részegen a kiskorú lányait rendszeresen molesztálja, eltörpül mindaz mellett, amire Gordianus bukkan. Az ifjú nyomozó a munkája során olyan szálakat fedez fel, amelyek egyre magasabb körökbe vezetnek, jogtalan törvényen kivüli helyezésekre derül fény, az ügyvéd Cicero végül magát Chrysogonust vádolja meg korrupcióval, és a Rostrán Sulla nevét is ki meri ejteni – amire korábban a Fórumon nem volt példa. A végére Saylor tartogat még egy kötelező, ám előre látható csavart – és szemtanúi lehetünk Cicero első védőbeszédének is.

Ha az első bekezdés azt az érzést keltette benned, hogy itt egy unalmas, 2000 éves történelemleckével van dolgunk, akkor nagyot tévedtél. A Római vér igazi krimi – Steven Saylor pedig egy vérbeli regényíró, ahogyan azt a Boston Globe is írta róla. A történet egyetlen pontján sem fullad az unalomba, a történész Saylor pedig gondosan ügyel a történelmi adatokra, a feszültség adagolására és arra, hogy egy 21. századi olvasónak ne jelentsen gondot a két évezreddel ezelőtti történet megértése. Mindezek mellett fontosnak tartom megemlíteni a korabeli Róma ábrázolását is: a sorok között olyan módon festi meg a várost, a római építészetet, Róma lakóit és azok viseletét, hogy az olvasónak az az érzése támad, hogy nem is egy könyvet olvas, hanem egy tökéletes díszletbe bújtatott hiteles dokumentumfilmet néz valamelyik Discovery-csatornán.

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

Könyv-Hírek

Videók

Legnépszerűbb cikkek